Az otthonápolásról tabuk nélkül

Néha nehéz döntéseket is kell hozni

Anna hazaérkezése után pár nappal belázasodott. A házi orvos rögtön közölte, hogy nem kell nagy nyomozást folytatnunk: szinte 100%, hogy a IV. stádiumú felfekvés miatt alakult ki a lázas állapot. Meglepődve vette tudomásul, hogy a kórházból való hazabocsájtáskor nem írtak fel semmilyen antibiotikumot.

 

Felhívta Anna kórházi kezelőorvosát, aki azonnali visszaszállítást javasolt egy vénás antibiotikum-kúra megkezdéséhez. Kezünkbe kaptuk tehát a mentőknek szóló papírt a beszállításhoz.

 

És ekkor vettünk egy nagy levegőt, és eltettük a fiókba a papírt.

Rain-and-Sunshine

 

A házi orvos nem titkolta, hogy Annára ugyanaz a procedúra várna, mint az egy hónapos kezelés során: megint átesne egy halom teljesen felesleges vizsgálaton, miközben mentálisan és fizikálisan is teljesen leépülne. Hiszen a sebe napi háromszori kötözést igényel (a kórházban ez napi max. 1 alkalom volt), és a kétóránkénti forgatása biztos nem megoldott az osztályra jutó 2 nővérrel. Enélkül pedig a felfekvés súlyosbodása, egy újabb vérmérgezés lehetősége áll fenn.

 

Megbeszéltük tehát a doktornővel, hogy nem engedjük Annát vissza.

 

Két kritikus nap következett: folyamatos lázcsillapítással és aggódással. Szerencsére, a doktornő megértette az indokainkat, és igyekezett a legjobb megoldást megtalálni számunkra. Szondán át beadható antibiotikumot írt fel, és lázcsillapító kúpot javasolt, hogy ne terheljük feleslegesen Anna gyomrát. Hiszen egy jó kis fekély is hazajött vele a kórházból.

 

Néhány nap alatt stabilizálódott az állapota.

 

Amikor a doktornő kijött beteglátogatásra, megdöbbent: tudtak beszélgetni, Anna együttműködő volt a vizsgálatok során, és a mozgása is rengeteget javult.

 

“Jó döntést hoztak. Mindenben igyekszem magukat támogatni”-és ez valóban így van…

Üdvözlünk a Egészségblogon! Belépés Regisztráció Tovább a Házipatikára!