Az otthonápolásról tabuk nélkül

Visszatérés a kórházba

Igen, sajnos bekövetkezett.

A reggel nagyon jó hangulatban telt, nyoma sem volt annak, hogy bármi baj készülődne. Némi tejbegríz után beadtam a reggeli tápot, amit abban a szempillantásban kihányt. Az átöltözés után, azonnal megvizsgáltam a szondát, és leszedtem a szondáról a kötést.

 

A cső átjárhatónak tűnt, és nem is szivárgott sehol. Újra átkötöttem, és óvatosan teát adtam kiskanállal.

 

Kikérdeztem, mit érez, de nem panaszkodott hasi vagy mellkasi fájdalomról, nyugtatott, hogy nincs semmi gond. Valahogy mégis rossz érzésem volt. Először kissé oldalra fordítottuk, hogy hányás esetén ne legyen baj, aztán úgy döntöttünk, hogy kihívjuk a házi orvost. Mivel a házi orvos délután rendelt ma, így apósom átszaladt a mellettünk lévő mentőállomásra segítséget kérni, ami villámgyorsan megérkezett.

 

DSC_0026

Közben sajnos többször is hányt, így azonnal kapott egy hányáscsillapítót és infúziót. A mentőorvos túl szaporának találta a pulzusát, ezért EKG-t csináltak, ami aggasztó eredményt mutatott. Tudtuk, hogy korábban is rendetlenkedett a szíve, de ez most komolyabbnak tűnt. Nem vették le róla az EKG-t, és azonnali kórházi beutalást javasoltak.

Ő továbbra is nyugtatgatott minket:

“A legfontosabb a biztonság. Jövök vissza”

Két hete még csak “Igen-Nem”-mondatokban tudtunk kommunikálni, ma pedig elég határozottan kifejezte a véleményét mindenről.

 

Villámgyorsan összekészítettem a legszükségesebb holmikat (ruhák, gyógyszerek, tisztálkodási szerek). Apósom és párom bekísérték az SBO-ra, ahol egész délután vizsgálták. Egyelőre úgy tűnik, hogy egy enyhe lefolyású szívinfarktuson esett át.

Üdvözlünk a Egészségblogon! Belépés Regisztráció Tovább a Házipatikára!