Az otthonápolásról tabuk nélkül

"Elhatároztam, hogy elmegyek egy kicsit futni"-Forrest Gump

“Hosszasan bolyongok az utcán, teljesen kihalt a város. Furcsa, hogy nem látok egyetlen autót sem, pedig errefelé mindig nagy volt a forgalom.

Hirtelen feltűnik egy család: anyuka, aki babakocsit tol, és egy pici csecsemő, aki négykézláb mászik mellette az aszfalton (?). Mintha káprázna a szemem. De, ahogy közelebb érnek felém, látom, hogy valóban az aszfalton mászik, alig takarja a testét ruha. És megindulnak az út túloldalára. Az anya nem veszi fel a picit, hagyja, hogy egyedül másszon át a közben forgalmassá váló körúton. Ordítok neki, hogy vegye fel a gyereket, de mintha nem hallaná. Iszonyatosan kalapál a szívem, rohanok feléjük.

És ekkor egy hatalmas traktor tűnik fel. Közelít feléjük, de mintha tudomást sem vennének róla. Üvöltök és rohanok közben.

A traktor vezetője mintha nem látná őket. Hatalmas csattanás. A pici a földön, a kerekek közé szorulva.

Rosszul leszek, haza támolygok. Otthon kérdezi a párom, mi van velem:- Mintha ki lennél száradva. Mikor ittál utoljára?

Nem bírok válaszolni, lefekszem az ágyra.

Megérkezik egy doktornő, fölém hajol. Ekkor elsötétül minden, és egy hatalmas ütést érzek a mellkasomon. Nagy mennyiségű levegő áramlik be a tüdőmbe. Felugrok. Újjáélesztettek”. (egy álomból)

Ha súlyos beteget, közvetlen hozzátartozót ápolsz, egy idő után mindenféle gondolatok, érzések, félelemke és szorongás kavarodik benned. Megbeszéled az orvossal, hogy bármikor bekövetkezhet AZ, ami tudod, jól, hogy a halál, de nem mered nevén nevezni.

Bízol, igyekszel lelket önteni Belé, Magadba és a Többiekbe. Minden reggel aggódva lépsz a szobájába, méred a lázát, kevered a teát, nyitod ki a tápszeres zacskó kupakját.

Közben persze fáradt is vagy, és bűntudat gyötör, hogy a gyerekekkel, a férjeddel, ja, és magaddal sem bírsz eleget foglalkozni.

Előbb-utóbb ki kell eresztened a gőzt, valahogy, akárhogy. Nálam ebben segít a futás. Két hónapja kezdtem neki, úgy, hogy korábban soha nem voltak ilyen ambícióim :)

Kezdetben 10-12 perc után egész egyszerűen elterültem a földön. Képtelenségnek tartottam, hogy ezt meg bírom valaha is csinálni. Futás közben a 15.-20. percnél végre kikapcsol az agyam. A család is elfogadta, hogy 19 és 20 óra között elérhetetlen vagyok.

Most heti négyszer futok, alkalmanként 5 km-t. Igaz, hogy ez 40 percembe kerül, de lesz ez még jobb is, nem?

A futás segít az összpontosításban, célok kitűzésében és megvalósításában. Erőnlétet és tartást ad. Felér egy mentálhigiénés esetmegbeszélő csoporttal…


Üdvözlünk a Egészségblogon! Belépés Regisztráció Tovább a Házipatikára!